Erdély és Csíksomlyó hűséges fiát, a néprajztudomány doktorát, DOMOKOS PÁL PÉTERT temetjük ma, március 4-én, a Farkasréti temetőben, Budapesten. /Édes hazámnak akartam szolgálni. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./ Sírját moldvai csángók állták körül. Kívánsága szerint a temetési szertartást a Csíksomlyón székelő erdélyi ferences rendtartomány főnöke végezte. "Nem túlzok, ha azt állítom, hogy Domokos Pál Péter támasz és héttér nélkül, csupán Krisztusba vetett rendíthetetlen bizalommal, egyedül nekivágott", hogy felkeresse és felfedezze a moldvai csángókat, méltatta az elhunyt jelentőségét. /Fodor György: Búcsú a csángómagyarok vándorapostolától. = Valóság (Bukarest), márc. 6./ Domokos Pál Péter néhány jelentős könyve: A moldvai magyarság /Csíkszereda, 1931/ - további kiadások: Kolozsvár, 1934, Kolozsvár, 1941 /ebben az évben újabb kiadás/, bővítve: Magvető, Budapest, 1987. Mert akkor az idő napkeletre fordul. 50 csángó népdal. /Kolozsvár, 1940/, /Rajeczky Benjaminnal közösen/: Csángó népzene 1-2. /1956, 1961/, "édes hazámnak akartam szolgálni" Kájoni János: Cantionale Catholikcum, Petrás Incze János: Tudósítások. Összeállította Domokos Pál Péter /Szent István Társulat, Budapest, 1979/ Rendületlenül. Márton Áron Erdély püspöke /Budapest, 1989/
1992. március 13.
Az irodalmi hetilapban Fodor Sándor búcsúzott Domokos Pál Pétertől, akit utoljára a múlt évben, a gyulafehérvári érseki beiktatási ünnepségen látott. Domokos Pál Péter elindult, hogy a süllyedő Atlantisz kincseiből, a moldvai magyarok folklórjából mentse, ami menthető. Ő hívta fel a magyar értelmiség figyelmét a moldvai csángókra. Kiadta Petrás Incze János ferences pap tudósításait a csángókról és Kájoni János Cantionale Catholicum című énekeskönyvét, egy kötetben "...édes hazámnak akartam szolgálni..." /Szent István Társulat, Budapest, 1979/ címmel. Azt tette Péter bácsi is, ami könyve címében szerepelt. /Fodor Sándor: Búcsú Domokos Pál Pétertől. = Helikon (Kolozsvár), márc. 13./ Ugyanebben a számban Lászlóffy Aladár A tudós halála című versével emlékezett Domokos Pál Péterre. /Helikon (Kolozsvár), márc. 13./
1996. március 20.
A Szentkorona és az ország címere az egyetemes magyarságjelképe, amely magában hordozza a múltat, jelent és jövőt. Dr. Molnárfi Tibor könyve hasznos iránytű egy megváltozott világ értékrend-káoszában. A magyar történelem két alapszimbóluma összeköti a nemzet bárhol élő tagjait. A reprint kiadás Kolozsváron jelent meg. Dr. Molnárfi Tibor: A Korona /Regnum Marianum/. A valóság mítosza, a mítosz valósága (Tinivár Kiadó, Kolozsvár, 1996). = Szabadság (Kolozsvár), márc. 20./ A könyvet először a Szent István Társulat (Budapest, 1996/ adta ki, ez szolgált a reprint alapjául. Molnárfi visszapillantott a címer kialakulására, majd a Szent Korona fogalmáról, a Szent Korona tanáról ír, és arról, hogy Szent István felajánlotta az országot Szűz Máriának, ezért hazánk Regnum Marianum. A Szent Korona eredetét tárgyalva Csomor Lajos /Szent István Koronája nyomában, Panoráma, Budapest, 1987/ és mások munkásságára hivatkozott.
2001. március 23.
A Magyar örökség kitüntető címek és oklevelek ünnepélyes átadása márc. 24-én lesz Budapesten. Ez alkalommal Bartók Béla, Csonka János, Radnóti Miklós, Teleki Pál, illetve Illés György, a Szent István Társulat és Timaffy László kap Magyar Örökség Díjat. /Holnap átadják a Magyar örökség címeket. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 23./
2001. augusztus 4.
Tóth István /Marosvásárhely/ tanulmánykötete őskori irodalmunk emlékeiről hét esztendeje megjelent Gyulafehérváron. Ennek szerves kiegészítője a himnuszantológia: válogatás középkori latin nyelvű költészetünkből - Szívvel, szóval, tiszta ésszel /Szent István Társulat, Budapest/ címmel - néhány hete látott napvilágot. Tóth István a korszak legavatottabb értője, ismerője, tolmácsolója. Tóth István a hazai líra XII. századi gyökereitől a XVIII. századig kíséri nyomon himnuszköltészetünk gyöngyszemeit. Mintegy harminc ismert és számos ismeretlen szerző hetvennél több himnusza, zsolozsmája, intelme és könyörgése sorakozik a könyvben az ő fordításában. /Nagy Miklós Kund: Középkori himnusztörténet. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 4./
2001. szeptember 15.
Két kötete jelent meg Tóth István /Marosvásárhely/ költő, műfordítónak, de bántotta őt, hogy mindkettő Magyarországon látott napvilágot. A Herbárium című versfüzére, mely növényekről szól, itt azt írták, hogy nem is versek. Gyulafehérvári humanista költészet antológiája című munkáját Dávid Gyulának is felajánlotta, de ő elutasította kiadását. A Budapesti Accordia Kiadó viszont 530 oldalas kötetet hozott ki belőle. Tóth István költő nyugalomba vonulásáig a Marosvásárhelyi Tanárképző Főiskolán és a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben magyar irodalmat és esztétikát oktatott, 1991-től a helybeli Római Katolikus Hitoktató és Tanárképzőben magyar és latin nyelvet tanított. Több mint tizenöt verskötetet, egy sor fordítás- és tanulmánykötetet jelenetetett meg, drámát is írt. A Szívvel, szóval, tiszta ésszel című kötete pedig válogatás középkori, latin nyelvű költészetünkből. Ez utóbbit a Szent István Társulat /Budapest/, jelentette meg. /Máthé Éva: Elutasították... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./
2002. július 13.
Júl. 5-én és 6-án nemzetközi szemináriumot tartottak Iasi városában (Jászvásáron) A csángók eredete, nyelve és kutúrája címmel. Az elhangzott csaknem 40 előadásban és hozzászólásban a román és a magyar álláspont nem egyszer éles hangvételű konfrontációjára került sor. Első ízben történt meg, hogy Romániában tartott rangos nemzetközi tanácskozáson hallathatta szavát Duma András költő, a klézsei csángó-magyar szervezet elnöke, Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Társulat elnöke, hogy jelen lehetett Bartha András, a Moldvai Csángó-Magyar Szövetség elnöke, Bilibók Jenő és Istók Róbert. Eddig ők a romániai magyarellenes kampányban a támadás célpontjai voltak. A román előadók mindannyian a moldvai csángók román eredetéről és anyanyelvéről beszéltek. Tánczos Vilmos szavatos okfejtését a csángó-magyar nyelvről nagy idegességgel fogadták a román résztvevők, maga Petre Gherghel moldvai katolikus püspök is szokatlanul éles hangon akarta felelősségre vonni a csángó szakértő magyar docens előterjesztését. Különös felháborodás kísérte Sógor Csaba szenátor megjegyzéseit. Demény Lajos történész azért választotta a román történelmi forrásokban és szakirodalomban tükröződő csángó képet, mert a régebbi munkák szerzői távolról sem tagadták a moldvai csángók magyar származását, magyar anyanyelvét, hanem éppen ezt támasztották alá. Tytti Isohookana-Asunmaa asszonyt, az Európai Tanács csángó szakértőjét is néhányan a román felszólalók közül szokatlan hangvételű felelősségre-vonásban részesítették. A román külügyminisztériumi küldött, Anca Ilinoiu vádolta a finn szakértőt. Pozsony Ferenc körbeadta a román nyelven megjelent monográfiáját a moldvai csángókról. A román hozzászólók szerint a magyarok hatékony propagandát folytatnak. Az állítás nem fedi a valóságot. Jó példa erre, hogy a csángó-magyarság mindmáig klasszikus szakértőjének, Lükő Gábornak monográfiája csak nemrégen jelent meg Budapesten Pozsgai Péter és Heilig Balázs szakszerű gondozásában. A szerző kilencvenedik életéve ellenére sem érhette meg, hogy az ezelőtt több mint hatvan évvel első kiadásban nyomdafestéket látott A moldvai csángók című rendhagyó monográfiája eljusson az olvasók kezébe. Benda Kálmán kétkötetes forráskiadványa kiváló kezdeményezésnek bizonyult, és elismerést érdemel Tóth István György törekvése, hogy a Vatikáni Levéltár eddig kiadatlan forrásait közzé tegye és értékesítse. Halász Péter is több figyelemre méltó tanulmányt közölt. A résztvevőket kivitték Butea és Szabófalva községekbe. A szervezők kínosan vigyáztak arra, hogy a lakosoktól távol tartsák a megjelenteket. Rendőrségtől védve érkezhettek a templomokba és a hosszan tartó műsorra a művelődési házakba. A szabófalvi kultúrházban nagy betűkkel kitűzött "Noi suntem romani" (Mi románok vagyunk) jelszó elárulta a sanda szándékot. /Demény Lajos: Nemzetközi szeminárium a csángókról. Bukaresti magyar professzor a jászvásári eszmecseréről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./
2004. április 25.
Morus Szent Tamás mártírhalála előtt írt szellemi végrendelete, amelyet a Mohács utáni magyarság létkérdéséről írt két magyar nemes filozofikus párbeszéde formájában, Erősítő párbeszéd balsors idején /Szent István Társulat, Budapest, 2004/ címmel először jelent meg magyar nyelven. A könyvet Tempfli József nagyváradi megyéspüspök és Szőcs Géza író részvételével ápr. 24-én mutatják be a budapesti nemzetközi könyvfesztiválon, a Budapest Kongresszusi Központban. /Először magyarul! = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 25./
2004. május 31.
Dr. Molnárfi Tibor A Korona (Regnum Marianum) című kötete összefoglalt minden adatot, amely kapcsolatban áll egyik legjelentősebb nemzeti jelképünkkel, a Szent Koronával. A kötet első kiadása a budapesti Szent István Társulat munkájának eredménye. Most, harmadszorra a kolozsvári Tinivár Kiadó jóvoltából jelent meg. /Ö. I. B.: A Korona (Regnum Marianum). = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./
2004. szeptember 11.
Forrófalva csángó faluban született és a csángók között élt Petrás Incze János (1813-1886) szerzetes életét mutatta be a kétnyelvű kötet /Petrás Incze János. Kétnyelvű kiadás. Editie bilingva. Bibliotheca Moldaviensis sorozat. Hargita Kiadóhivatal – Editura Harghita Csíkszereda – Miercurea Ciuc, 2004/ a csángók jeles kutatója, Domokos Pál Péter az "…édes Hazámnak akartam szolgálni" (Szent István Társulat, Budapest, 1979) című könyve alapján. /b. d.: Petrás. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 11./
2006. június 30.
Az Ezer Székely Leány Napjának életben tartásában benne van Domokos Pál Péter nagy kultúraszervező személyisége iránti tisztelet is. Százöt éve született a ma Csíkszereda részét képező Csíkvárdotfalván Domokos Pál Péter Széchenyi-díjas néprajztudós, zenetörténész /1901. jún. 28. – Budapest, 1992. febr. 18./ 1919-ben szerzett kántortanítói oklevelet. Budapesten a főiskolán 1926-ban matematika–fizika–kémia, valamint ének–zene szakos tanári diplomát szerzett. Hazatérése után ének–zene tanár volt, 1936-tól az Erdélyi Katolikus Népszövetség titkára. 1929-ben indult első gyűjtőútjára a moldvai csángó magyarok falvaiba, s ettől kezdve e népcsoport elismert tudósa lett. Nagyjelentőségű könyve /A moldvai magyarság/ 1931-ben jelent meg Csíkszeredában. A könyvnek nagy visszhangja volt, sokan felfigyeltek a csángókra. Ő gyűjtötte össze Moldvában a 18. század hangszeres tánczenéjét. 1933-ban a románok felismerték, milyen veszélyes számukra Domokos munkássága a magyar-székely nemzeti öntudat erősítése terén, ezért eltiltották a katedrától. Ezután kántor lett Gyergyóalfaluban, később egyházmegyei tanfelügyelő, majd 1940–44 között a kolozsvári Tanítóképző igazgatója lett – itt védte meg néprajzi, majd magyar irodalmi és történelmi doktorátusát. Népművészeti kiállításokat rendezett, lerakta a csíkszeredai Székely Múzeum alapjait. A háború alatt segítette a bukovinai magyarság hazatelepülését. Népzenével, néprajzzal, történelmi zenével, nyelvészettel és irodalommal, Erdély nemzetiségi és vallási kérdéseivel, Csíksomlyóval mint a katolikus székelység lelki központjával foglalkozott. 1945–49 között Budapesten a Népjóléti Minisztérium tisztviselője lett, majd elbocsátották. Ezután a Baranya megyei Szárászpusztán több tucat, Moldvából áttelepült csángó család között gazdálkodott, itt folytatta a gyűjtést, de 1951-ben az ávósok elvitték. Hamarosan szabadon engedték, de földjét elvették. Az építőiparban dolgozott, majd 1951–1961 között, nyugdíjazásáig Budapesten általános, majd középiskolákban tanított, s írta néprajzi, népzenei és irodalomtörténeti munkáit, olykor ezekért is zaklatták. A határon túli magyarság élő lelkiismerete lett. Lefordította és közreadta a Bandinus-kódexet és több, a moldvai katolikusok múltjára vonatkozó okmányt. Dallamokkal kiegészítve adta ki Kájoni János 17. századi csíkcsobotfalvi énekgyűjteményét, a Cantionale Catholicumot /”...édes hazámnak akartam szolgálni...” Szent István Társulat, Budapest, 1979/. A Kájoni-gyűjtés révén került Kodállyal, majd Bartókkal is kapcsolatba. Márton Áron erdélyi püspökről Rendületlenül címmel írt könyvet, 1988-ban a történelem-, illetve néprajztudományok doktora lett, a Széchenyi- és a Bethlen Gábor-díjat 1991-ben kapta meg. /Százöt éve született Domokos Pál Péter. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 30./
2009. május 3.
A második világháború végén és az 1956-os forradalom leverését követően Magyarországról százezrek mentek külföldre. A menekülők között különböző felekezetű papok is voltak, akik lelki táplálékot nyújtottak a hontalanná váltaknak, felekezeti közösségekbe szervezték a híveket. Több mint egy évszázadra vezethető a meg-megújuló kivándorlás. Ruzsa Jenő evangélikus lelkész Kanadai magyarság című könyve (1940), Török István Katolikus magyarok Észak-Amerikában (1978), valamint P. Miklósházy Attila SJ ny. püspöknek A tengerentúli emigráns magyar katolikus egyházi közösségek története Észak- és Dél-Amerikában, valamint Ausztráliában (2008) című monografikus feldolgozása jelzi, hogy az új hazában letelepedők megőrizték hitüket, magyarságukat, hagyományaikat. A különböző közösségek életének már megjelentek monografikus feldolgozásai, emlékiratok is napvilágot láttak. Az egyháztörténeti feldolgozása irányba tett jelentős lépés Cserháti Ferenc püspök könyve: Az egyház és az emigránsok. Vatikáni megbízottak a külföldi magyar lelkipásztori szolgálatban (1945–2006) /Szent István Társulat, Budapest, 2009/ húszéves gyűjtőmunka gyümölcse. Cserháti Ferenc, a Kárpát-medencén kívül élő római katolikus magyarság püspöke, a Münchenben megjelenő Életünk főszerkesztője immár több könyvvel – Hitébresztő, Ünnepszemle, Szívélyes lelkipásztori üdvözlettel, Az egyházzal vagy nélküle, Szentlecke–kísérő – jelentkezett. Az 1984-ben rendszeresített Értesítő szerkesztésében szerzett tapasztalatát kamatoztatja immár több mint egy évtizede az Életünk főszerkesztőjeként. Cserháti a müncheni közösség történetét feldolgozó kismonográfia – Magyar Katolikus Misszió. Jubileumi Értesítő (1988) – kiadásakor határozta el Nyugat-Európa magyar katolikus hitélete történetének megírását. XVI. Benedek pápa Cserháti Ferenc személyében nem csak püspököt – immár a harmadikat – adta a világban szétszórt katolikus magyarságnak. Esztergomi segédpüspökké való kinevezésével intézményesítve is visszacsatolta őket az anyaegyház nagy családjába. Cserháti most megjelent könyve kronologikus sorrendben követi nyomon az eseményeket 1945-től. A lelkipásztori szolgálat koordinálására jött létre az Európai Magyar Papi Szenátus, az Európai Magyar Papi Konferencia. Az ifjúság nevelésére hozták létre a Burg Kastl-i magyar gimnáziumot, az egyetemisták és főiskolások müncheni kollégiumát, a Paulinumot, az európai cserkészmozgalmat; a lelkészeket tömörítő Papi Egységet, az Actio Catholica mozgalmat, a Pax Romana magyar tagozatát, a Mindszenty Alapítványt. A különböző országokban és földrészeken szétszóródott katolikus magyarság egyházi életének rendezésében kiemelkedő szerepe volt az 1971-ben Nyugatra kényszerült Mindszenty József prímásnak, aki négy éven át fáradhatatlanul munkálkodott az emigráció lelkipásztori szolgálatában. Már 1971 végén arra kérte a Vatikánt, hogy „a mintegy másfél milliónyi külföldön élő magyar katolikus számára segédpüspököket nevezzenek ki”. 1983-ban II. János Pál pápa dr. Irányi László piaristát kinevezte címzetes püspökké és megbízta a nyugati világban szétszórt magyar katolikusok lelki gondozásával. Halála után dr. Miklósházy Attila SJ jezsuita szerzetes, címzetes püspök lett az utóda. P. Szőke János szalézi szerzetes 1984-től töltötte be ezt a tisztséget. Utóda, 1996-tól Cserháti Ferenc müncheni magyar plébános lett. 2002-től a Német Püspöki Konferencia szintén őt nevezte ki németországi magyar főlelkésszé. /Máriás József: Az egyház és az emigránsok. Vatikáni megbízottak a külföldi magyar lelkipásztori szolgálatban (1945–2006). = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 3./
2009. május 24.
Tizenhetedik alkalommal rendezték meg május 11–16-a között Budapesten a Szent István Könyvhetet, a keresztény könyvkiadók könyvvásárát, amelyen a Vasárnapot és Keresztény Életet kiadó kolozsvári Verbum Egyesület először jelent meg kiadványaival. Kolozsvárról a könyvhétre érkezett Jakab Gábor, a Vasárnap ny. főszerkesztője is, dedikálta köteteit. A könyvhét ünnepélyes megnyitóján, május 11-én a PPKE dísztermében Erdő Péter bíboros bemutatta a könyvhét újdonságait, köztük a gyulafehérvári főegyházmegye jubileumi papi névtárát, Ferenczi Sándor munkáját, a kolozsvári Verbum és a Szent István Társulat közös kiadványát is. /Bodó Márta: Szent István Könyvhét – tizenhetedszer. = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 24./
